1998. November 13

Novemberi éjszaka volt, November 13-a ami történetesen Péntekre esett. Két fekete alak közeledett a temető felé. Kabátjaikba burkolózva a hóban pont úgy festettek, mint valami barlangjából kikeveredett medve, aki nem tudja merre is megy. Ez a két alak azonban tudta. A temetőbe tartottak. Két fiatal lány volt az, alig lehettek többek 17 évesnél. Az egyikük célirányosan haladt előre, a másik tétován-néha meg-megállva követte.
- Biztos, hogy jó ötlet ez?
- Miért ne lenne? Csak oda megyünk, megvárjuk az éjfélt és már meg is nyertük a fogadást…
- De a temetőbe? És pont ahhoz a sírhoz?
- Most mit vagy úgy oda? Ez is csak egy sír, mint a többi… Egy lélek sem lesz ott…
- Mondod te… de te nem ismered a történetét…
- Mit kell rajta ismerni? Névtelen motoros volt, aki belehajtott egy árokba… tuti részeg is volt…
- Jah.. tuti… - fintorodott el barátnője.
- Miért? Mit hagytam ki?
- Csak azt, hogy pont egy olyan Péntek 13-án hallt meg, mint most is van!! – kiáltotta a lány – Hideg volt… köd… meg minden…
- Na bumm… máskor is szokott hideg lenni és köd…
- Igen… de Ő pont az ilyen éjszakákon jön vissza…
- Húú de félek…
- Majd fogsz… a legutóbbi ilyen éjszakán nem találták meg azt aki ide merészkedett… csak a kezét…
- Bla…bla…bla… inkább gyere már!
A két lány tovább haladt, nemsokára már a temetőben voltak és meg is találták azt a sírt, amihez jöttek. Az a lány, aki végig vezette a másikat, leseperte a havat a sírról, majd leült a szélére.
- Ne ülj rá! – figyelmeztette társa.
- Nem képzeled, hogy a földre fogok?
A másik lány csak sóhajtott, majd lekucorodott a földre, és vártak. A síron ücsörgő lány még néha beszélgetést akart kezdeményezni, de társa nem volt hajlandó beszélni vele. Csak ült és meredt maga elé. Elmúlt éjfél, de nem történt semmi.
- Nah… mehetünk is… - állt fel a sírról.
Ekkor viszont hirtelen egy motor hangját hallották elzúgni nem is olyan messze.
- Mi volt ez? – fordult hátra ijedten.
- Egy motor… - hallatszott egy halk hang földön ücsörgő társa felől.
- De… áhh persze… hisz a közelben van az autóút… biztos valami vad motoros… - nevetett – menjünk… - indult el, de alig tett meg pár lépést, átesett valamin. – áuuh… - ült fel és húzta fel a lábát – ezt jól megcsináltam.. – sóhajtott, majd felkelt a földről, és leveregette a ruhájáról a havat. Mikor ezzel végzett, lehajolt, hogy kiderítse miben is esett orra.
- Egy faág? – nyúlt a földön heverő vastag hosszúkás valami felé, de nem faág volt. Ez puha volt, és meleg… mintha… a lány hirtelen felsikított és ijedten hátrébb ugrott. A földön egy kar hevert, azon a végén, ahol leszakítottak a testről, halvány pára derengése látszott. Mintha csak nemrég történt volna. Ijedten kutatott tekintetével a sötétben hogy ki tehette ezt. Önkéntelenül a sírra tévedt a szeme. A síron volt valami. Kicsit közelebb kúszott, de ijedtsége csak még nagyobbra váltott. Hirtelen felpattant és rohanni kezdett a síron hagyva barátnője fejét, kinek a homlokába ez volt karcolva: „Hallgatnod kellett volna rá!”…

---

Oldal: Hallgatnod kellet volna rá!!
Ijesztő rémes történetek - © 2008 - 2024 - remesesetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat